Tavasz? Nyár? Ősz? Tél? Ausztria minden évszakban tartogat valami meglepetést!

Hajnalban indultunk Budapestről, 2 óra múlva már a határon voltunk.

Első úti célunk az Attersee feletti kis falucska – Steindorf – volt, ahol az éjszakát tölteni szándékoztunk. St. Pöltenben megálltunk egy kis pihenésre. Majd tovább indulva Linz-nél elhagytuk az autópályát, hogy kisebb utakon autókázva érjük el Steindorfot. Ezt nem is bántuk, hiszen az autópályán jól lehet ugyan haladni, de egy csomó nézni valóról lemarad az ember. Így értünk 16 órára Steindorfba. Nagyon nem pakoltunk ki, hiszen másnap reggel indulás volt tovább.

A házigazda felvitt minket a közeli hegyre, ahonnan beláthattuk az egész tavat. Fantasztikus volt.

Késő délután levettük a bicikliket a csomagtartóról, és lebicikliztünk az Attersee nevű városkába. Mikor a tópartra értünk, mindjárt el is döntöttük, ha már itt vagyunk, gyorsan fürödjünk is egyet, hiszen az idő jó volt.

Hogy ez milyen jó ötletnek bizonyult, másnap reggel derült ki, mikor fél 8-kor szakadó esőben útnak indultunk. Hogy lássunk is valamit (régi vágyam volt) az eső ellenére az Attersee partja felé vettük az irányt, majd a Mondsee következett. Itt felhajtottunk az autópályára és meg sem álltunk a már német területen található berchtesgadeni Königssee-ig. Ide is több éve vágytam már eljutni, így nem hagyhattuk ki. Az eső ellenére behajóztunk a kis félszigeten található St. Bartholomahoz. Ez egy kis hagymakupolás kápolna. A környék is gyönyörű – ebből mi sajnos a leszálló felhők miatt szinte semmit sem láttunk.:(

Kora délután indultunk tovább. A terveink szerint München felé autópályán majd tovább nyugatnak haladtunk volna, de sajnos az autópálya jóval München előtt bedugult, így letértünk róla és kisebb utakon folytattuk utunkat. Az időjárás sem kedvezett sajnos. Hol sütött a nap, hol pedig szakadt az eső, hogy csak lépésben lehetett haladni. Így értük el este 8 óra körül a Bodeni-tó nyugati csücskében fekvő kis falucskát Horn-t.

Másnap reggel vásároltunk, hiszen ott zárva vannak vasárnap a boltok. Délután útnak indultunk szemerkélő esőben a Duna-forráshoz. Innen pedig (ha már közel van), elmentünk a Rajna-vízeséshez. Itt sajnos még a kocsiból sem tudtunk kiszállni, annyira esett az eső, de még így is hallani lehetett a víz őrült zubogását. Csak remélni tudtuk, hogy belefér az időnkbe, és az időjárás is olyan lesz, hogy ide még visszajöjjünk.

A következő nap ismét azzal indult, hogy esett az eső. Ezen már nem is csodálkoztunk. Hosszasan gondolkoztuk, vajon mi legyen. 10 napra jöttünk, de nem azért, hogy a szobánkban csücsüljünk, szerettük volna körbejárni a tavat, és mindent, amit lehet, megnézni.  Végül úgy döntöttünk, mit nekünk eső, és elindultunk Konstanz-ba, hogy megvegyük a Bodensee Erlebniskarte-t. Ezzel aztán rögtön be is mentünk (természetesen ingyen) a Sea-Life Centerbe. Ez egy tengeri életet bemutató hely. (Olyan, mint amit ma már nálunk is lehet látni a Camponában).

Következő állomásunk a már svájci területen található Napóleon Múzeum. Ezt szerintem érdemes megnézni.

És ha már Svájcban voltunk, hogy legyen az akkor 5 éves fiúnknak is valami szórakozás, elmentünk a Conny-Land-be. Ez tulajdonképpen egy mini vidámpark és szórakoztató hely. Cirkusszal, fóka- és delfinshow-val, papagáj bemutatóval, és vidámparki elemekkel. Egy belépőt kell venni és azzal szabadon bármit lehet használni vagy megnézni a parkon belül. Az Erlebniskarte-val ez is ingyenes volt.

Teljesen kiakadva néztünk ki reggel az ablakon, mikor is hatalmas köd fogadott minket. Mindezek ellenére rövid nadrágot is pakoltunk magunknak, sőt, ami talán viccesnek tűnik, fürdőruhát is.:)

Hogy ez milyen jó ötlet volt, az a tó keleti oldalán, az Osztrák területen található Dorbirn-ban derült ki. Itt már szép, napsütéses idő fogadott minket, és meleg is volt. A Luftseilbahn-nal felmentünk a Karren nevű hegyre. Gyönyörű volt a panoráma. Arra gondoltunk, hogy kirándulunk egy keveset, és kiválasztottunk egy útvonalat, ami a Rappenlock-hoz vezetett volna, ha útközben nem derül ki, hogy fakivágások miatt ez az út le van zárva. Így innen másik útvonalon kellett tovább haladnunk, ami fogalmunk sem volt hova vezethet, de végül nagy szerencsénkre a felvonó alsó állomásához érkeztünk meg. Ezután a Rolls-Royce Múzeumot szerettük volna megnézni, de sajnos hétfői napon ez várva tartott. Innen vezetett viszont az út a Rappenloch-hoz. Gyönyörű vízesések és szurdok várt ránk.

Út közben az első strandon lehűtöttük magunkat, mert annyira meleg volt, hogy nehéz volt elviselni. Majd a még mindig Osztrák területen található Bregenz-be mentünk, ahol szintén „felvonattuk” magunkat, csak itt a Phanderbahn-nal.

Innen csodálatos kilátás nyílik a Bodensee-re. Van fenn egy kis állatkert szerűség, és ragadozómadár röptetést is nézhetünk. Mi utóbbiról lemaradtunk sajnos.

És végre eljött az első nap, mikor napsütésre ébredtünk. Mainau szigetére a virág-szigetre mentünk. Aki erre jár, annak feltétlenül ajánlom a sziget megtekintését. Egyszerűen csodálatos, hogy amerre a szem ellát mindenhol virágok, gondozott kert. A sziget különleges mikroklímájának köszönhetően itt megterem a narancs és a citrom is.

Kisfiunkra való tekintettel Allensbach-ba indultunk tovább a Wild- und Freizeitpark-ba. Néhány állat és játszótér található itt.

A nap végén még strandoltunk egyet, ahol 86 m hosszú csúszdán csúszdázhattunk.

(Ma már nem akkora élmény a vízicsúszda, de 2000-ben még nem volt annyi itthon, és ami volt, azokért is minden csúszásnál fizetni kellett.L)

A következő napon kerékpárral indultunk a svájci oldalon, a határnál található Stein am Rheinbe. Érdemes megtekinteni ezt a kisvárost is, mert csodálatosak a festett falú házak. A fiúk kipróbálták a Liliput kisvonatot is.

Mivel ismét esni kezdett az eső, ezért úgy döntöttünk az út egy részét hajóval tesszük meg visszafelé. Gaienhofen-től kerékpárral folytattuk az utunkat vissza Horn-ba.

Ismételten arra ébredtünk, hogy felsős az ég. Már megszoktuk, így reggel után autóba ültünk, hogy további felfedezéseket tegyünk. Konstanznál átléptünk Svájcba. Nemsokára az eső is eleredt sajnos. Így érkeztünk meg, meredek utak, szerpentinek után szakadó esőben a Santis-hoz. Erről a hegyről azt kell tudni, hogy mikor tiszta az ég, a csúcsáról 6 országot lehet látni (Svájc, Németo., Olaszo., Lichtenstein, Ausztria, Franciao.) Gyönyörű lett volna, ha nem burkolózik felhőbe az egész hegy. De ha már itt voltunk, nem hagytuk ki a kártya nyújtotta előnyöket, és felmentünk a hegyre a Santisbahn-nal 2502 m magasra. A csúcson 4 fok és havas eső várt minket. Nem is nagyon mentünk ki az épületből. Kicsit bóklásztunk még, de mivel az idő semmit sem akart javulni, így visszatértünk a völgybe, ahol megnéztük hogy készül a svájci sajt. Vettünk egy darabot, hogy meg is kóstolhassuk. Nagyon finom volt, de jó erős aromájú.

Ezen a napon még ellátogattunk Lichteinsteinbe, de itt nem csináltunk végül semmit.

Késő délután érkeztünk meg a Santispark-ba. Ez egy zárt élményfürdő csúszdával, vízeséssel, hullámfürdővel, vadvízzel, stb. Eltöltöttünk itt pár órát.:)

Végre megint egy nap, mikor nem esik. Hogy kihasználjuk a kártya nyújtotta lehetőségeket, ezen a napon megtekintettünk a falu múzeumot, Meersburgban a várat és végül Friedrichshafenben a Zeppelin múzeumot.

Utolsó napunkon visszamegyünk a Rajna-vízeséshez. Fantasztikus az a dübörgő vízfolyam. Kishajón behajózunk a sziklához, és a tetejére is felmegyünk. Hihetetlen az egész. Érdemes megnézni.

A haza felé vezető utunk a Bodeni tó déli partján vezet. Így végig utazunk Ausztrián. Az autópályát kihagyva felmegyünk az Arlberg-hágóra. Szép kis emelkedő, és szerpentin vezet fel. A délutáni órákban érkezünk meg ismételten az Attersee-hez, Steindorfba. Ismét itt töltünk egy éjszakát, majd reggel elindulunk Magyarország felé, Bad Ischl és Hallstatt érintésével. Mindkét helyen megállunk még sétálni, és nézelődni. Egyszer ide még visszatérünk. Remélhetőleg.:)